Az Across the Universe óta kedvenc:)
Az egész úgy kezdődött, hogy számomra is megmagyarázhatatlan de megint depresszióba estem. Délután folyamatosan csak sírhatnékom volt. Így aztán "bőgős film" után kezdtem keresni. Elég mazochista vagyok ilyenkor. Rátaláltam a Ne engedj el című filmre ami a jellemzések alapján nem csak, hogy megfelelt erre a célra de ráadásul Andrew Garfield is játszik benne akibe "beleszerettem" a Social Network című filmben.
Tehát bithumen, Never let me go, letöltés... és nem sikerült aznap este megnézni ugyanis a rossz internetkapcsolat miatt nem jött le a film. De ma néztem meg.
Az alapsztori tényleg elég nyomasztó és végt
elenül szomorú. Három fiata
lról szól akik együtt nőttek fel egy intézetben. Ez egy különleges "kollégium" olyan gyerekek számára akik azért jöttek a világra és azért élnek, hogy 18 éves koruk u
tán szervdonorok lehessenek.
Mivel az éjszaka folyamán stabilizálódott a lelkiállapotom, célszerűbb lett volna vígjátékot választani. Túl nyomasztó ez a film. De meg kell hagyni nem rossz.
Régi kedvenc. Egyszer megtanulom gitáron:) (legalábbis megszeretném..)
Tegnap megnéztem. Eredetileg úgy terveztem, hogy moziban teszem ezt meg de az valahogy nem jött össze. A neten meg egy jódarabig csak mozis hanggal volt fent én meg ha már Johnny-filmről beszélünk gondoltam adjuk meg a módját. Tehát tegnap letöltöttem és megnéztem. Jó film. Egy igazi kis délutáni mozi akcióval és természetesen némi romantikával. A közepe felé kicsit elkalandoztam, nem tudom, hogy az akció hiánya miatt vagy csak nem volt hangulatom a dologhoz. Ez is egy amolyan "azutolsó3percbensokkol" kategóriás.
(Már csak kábé 20 film van hátra a küldetés teljesítéséig xd)
Hogy ma mit nézek? Azt még nem tudom. Nincs most kedvem régi filmekhez, úgyhogy valószínűleg az Igenember lesz terítéken.
Elton John egy zseni. Körülbelül 4 éves korom óta rajongok a zenéjéért (csak ezt akkor még nem tudtam).
Tehát jöjjön egy kedvenc akkor régről:
Pán ajándéka
Nem voltam én mindig ilyen
csöndes és elgondolkozó,
aludtam, ettem, öltem és
nem tudtam még, hogy mi a szó.
Aludtam, ettem, öltem és
semmi ábránd nem üldözött,
állat voltam az állatok,
gyökér a gyökerek között.
Egy este Pán, a hegyi, hét-
csövű sípot adott kezembe:
belefujtam, s fölzokogott
a táj, ég, föld és naplemente…
Azóta mellem úgy tüzel,
mint soha-be-nem-hegedő seb,
és sóvárgás él benne, mely
az isteneknél is erősebb.