Pán ajándéka

Nem voltam én mindig ilyen
csöndes és elgondolkozó,
aludtam, ettem, öltem és
nem tudtam még, hogy mi a szó.

Aludtam, ettem, öltem és
semmi ábránd nem üldözött,
állat voltam az állatok,
gyökér a gyökerek között.

Egy este Pán, a hegyi, hét-
csövű sípot adott kezembe:
belefujtam, s fölzokogott
a táj, ég, föld és naplemente…

Azóta mellem úgy tüzel,
mint soha-be-nem-hegedő seb,
és sóvárgás él benne, mely
az isteneknél is erősebb.